Kedves Kolléga!

Legutóbbi hírlevelünket azzal kezdtem, hogy egyes olasz helységek vesztegzár alá helyezésével megérkezett a járvány Európába. Újraolvasva azokat a sorokat, ismét szembesültem azzal, hogy mennyit változott a világ pár hét leforgása alatt. Mára az lett az általános szerte a világon, hogy a gyerekek nem mennek iskolába, aki tud az otthonról dolgozik, mindenkitől azt kérik (egyes országokban kötelezik arra), hogy ne menjen ki az otthonából. Egy tegnapi információ alapján mára az emberiség már legalább egynegyede van önkéntes vagy hatóságilag elrendelt karanténban. A tőzsdék bezuhantak, új és új adatok és túlzsúfolt kórházakról készült képek, híradások sokkolják a közvéleményt. Sokaknak közvetlen egzisztenciális problémát okoz a jelen helyzet, több szolgáltató szektor, a vendéglátás, a turizmus (csak hogy néhány példát említsek) lényegében leállt, vagy azért mert hatóságilag bezárásra kötelezték őket vagy mert ügyfelek hiányában nincs értelme kinyitni.

Egy személyes tapasztalat: egy jó barátom és családja is megfertőződött a vírussal, tőle tudom, hogy valóban nem szabad félvállról venni a járványt: míg két fián semmilyen tünet nem jött ki, addig ő és felesége (mindketten negyvenes éveikben járnak) enyhe illetve középsúlyos tünetekkel (egyikük esetében kis köhögés és hőemelkedés, másikuknál magas láz és a lázas időszakokban légszomj) vészelték át a fertőzést, feleségének édesanyja (65 éves, egyébként egészséges asszony) azonban sajnos nem élte túl, ő a hazai áldozatok egyike. Noha eddig is így jártunk el, számomra ez megerősítette, hogy nem szabad kockáztatni, különösen nem családunk idősebb tagjai vonatkozásában, nekik tényleg csak a legvégső esetben szabad mások közé menni. Akit tud és megteheti, segítsen ezen generáció tagjainak, bevásárlással, a gyógyszerek kiváltásával, és főleg a kellő távolság megtartásával, az ajánlott óvintézkedések betartásával!

A járvánnyal kapcsolatos intézkedések természetesen kihatnak a munkánkra, a szakmai tevékenységre is. A munkáról itt most nem írnék, nagyon különböző, hogy melyik szervezet miként oldja meg munkavállalóinak, ügyfeleinek védelmét, hogyan és milyen mértékben tud átállni biztonságosabb üzemmódra. A szakmai tevékenység korábban uralkodó formái (rendezvények, konferenciák, oktatások stb) azonban szintén ellehetetlenültek, függetlenül a gyülekezést korlátozó központi intézkedésektől, hiszen semmilyen felelősen gondolkodó szervezet nem kívánja kitenni tagjait, a vele kapcsolatban álló személyeket potenciális fertőzésveszélynek.

Ez természetesen új kihívások elé is állítja a szakmai szervezeteket, így Egyesületünket is. Miután lemondásra került minden oktatás, BEMSZ Délután és immár a májusi konferencia is, és bizonytalan időre el kell halasztani a május 14-re tervezett közgyűlésünket is, keresni kell azon megoldásokat, amelyek részben pótolni képesek ezeket abban az átmeneti időszakban, amíg – remélhetőleg minél hamarabb – vissza nem térhet minden a rendes kerékvágásba. Ennek jegyében kísérleti jelleggel a márciusról elhalasztott BEMSZ Délutánunkat áprilisban (röviddel Húsvét után) online közvetítés formájában tervezzük megtartani. Ennek részleteiről időben küldünk majd értesítést és ha sikeres lesz, akkor további rendezvényeket is át fogunk terelni erre a platformra.

Nem csak a szervezeteket, de az egyéneket is kihívásként éri az új helyzet. Biztos van aki ezt jobban csinálja, de háromgyerekes édesapaként komoly nehézségeket okoz nekem (és természetesen a feleségemnek) a digitális oktatásra átállt gyerekek ebben való támogatása, közben az otthoni munkavégzés és általában az új életmód vitele. Van akinek ez könnyen megy, van akinek nehezebben, van aki unatkozik a bezártságban, van aki túlterheltnek érzi magát (gondolok itt főleg a gyerekesekre). Egy hasznos és jó tanács volt, amit mi is igyekszünk követni, hogy a napi rutinnak ugyanolyan kereteket kell meghatározni (és azokat követni), mintha a korábbi rend szerint tennénk a dolgunkat, menne mindenki iskolába, dolgozni.

Arra az esetre, ha e sorokat olvasók közül valaki inkább abba a táborba tartozónak érzi magát, akinek nincs minden energiája lekötve és szívesen foglalná el magát valamivel, vagy egyszerűen ha bárkinek akad erre fordítható szabad kapacitása, kérem, hogy ne feledkezzen meg a szakmai önképzés, az ilyen irányú tevékenységek fontosságáról. Rengeteg anyag érhető el az Interneten, számtalan lehetőség van új ismeretek megszerzésére. Lehet kurzusokat végezni, akár új képesítéseket is megszerezni, de simán csak böngészni, olvasni is. Ha eközben valaki olyasmire akad, ami akár (a mi kis szakmai közösségünkben) közérdeklődésre tarthat számot, kérem vegyétek fontolóra egy-egy cikk megírását, legyen szó akár valami érdekes újdonságról, egy esettanulmányról vagy bármi másról. Mi örömmel adunk helyt ezen hasáboknak minden szakmai tartalomnak, különösen ha az tagjaink valamelyikétől érkezik.

A fentieken túlmenően további lehetőség a szakmai aktivitásra a február végén indított felmérésekben való részvétel (ha még valaki nem tette meg, kérem most klikkeljen rá a https://forms.gle/Q3wqNphnLCT4C9c46 linkre vagy másolja azt be böngészőjébe és töltse ki a kérdőívet!) Továbbra is van még lehetőség a felügyelő bizottsági vagy ellenőrző bizottsági tagok felkérésére, hogy töltsék ki a számukra készített kérdőívünket, kérem ebben is szíves közreműködéseteket! Ha még ezen felül is van szabad kapacitásotok, akkor kérem vegyetek részt társszervezetünk, az IIA Polska felmérésében, amely a belső ellenőrzési kommunikációhoz kapcsolódik. Ez a felmérés a következő linken érhető el: http://badania.kpr.ue.poznan.pl/SURS/take?srw=1583332610646

Remélem nem sikerült a mostani elnöki köszöntő túl borongósra. Valahol azt hallottam, hogy a „válság” kínai írásjele nagyon hasonlít a „lehetőség” szóéra, és szokták is mondani, hogy minden nehézség egyben valami új kezdeménye is lehet, illetve hiszem, hogy tanulhatunk ezekből a tapasztalatokból is. A gyerekek esetében a digitális oktatás, a felnőtteknél a távmunka elterjedése például kétség kívül óriási löketet kapott most. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb (remélhetőleg előbb) normalizálódni fog a helyzet és életünk visszatérhet a régi kerékvágásba azzal, hogy a mostani időszak tapasztalatait felhasználva, sokan egészségesebben, tudatosabban élik majd meg a mindennapokat.

Addig is kitartást, jó egészséget, jó munkát, jelen hírlevelünkhöz pedig jó böngészést kívánok!

Üdvözlettel,

Dr. Gajdos Márton CIA, CISA, CFE
A BEMSZ Elnöke